Simonyi Imre:
Agyrázkódás

Miután az az autó elütött: huszonnégy órát
eszméletlen feküdtem. Utóbb a sebésztanár
közölte velem: csodával határos, hogy
megértem a másnapot.

Nem nagy eset s főként nem új keletű ez nálam
- legyintettem. Egy költő, egy magyar költő
minden elkövetkező napját csakis csodával
határos módon érheti meg.

Hát igen...igen...- mondta a sebésztanár
a romlatlan lelkek béketűrésével. - No de most pihennünk
kell, mert még gyöngék vagyunk - tett a helyemre.
S tudtam, arra szavaz, hogy az agyrázkódás
beszél még belőlem.

Pihentem hát - mivel gyöngék voltunk...
Azóta is készültem, hogy megírom a tanárnak:
kitűnő diagnosztiának tartom. Csupán az fér nehezen
a fejembe, hogy mitől is mozog olyan otthonosan
agyrázkódás-kérdesben valaki, aki jobbára autón jár,
s így viszonylag kevés az esélye, hogy valaha is
elüthesse a költészet...

Ezt a verset crysania küldte nekünk, 2000.05.13-án, 17:58-kor