Polczer Ferenc:
Vers amitől nem leszel okosabb

Csendben bandukol rajtam a méla tengerpart,
Bágyadtan pislákoló fényem bevilágítja a Holdat,
vizem viharossá váltan fodrozza a szelet,
A megoldás pedig csak keres, de nem találja értelmét a mondat.
A pereg csak idő, míg az átalakul csak forma,
A maguk ellen fellázadó szabályok lehullnak,
Mint fa a levélről és röhögve fulladnak bele a porba.
Igaz hazugságok valótlan valóságba kapaszkodva keresik helyük,
Dobozok érezvén végüket siratják magukat mert elapadt tejük.
A lényeg üvölt kínjában, süket szemekre és vak fülekre találva
Öröklétén tűnődve zavarában mégis az elmúlást kívánja.

Vissza Polczer Ferenc versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.09-én, 18:22-kor