Petri György:
Halálrajz

Ki ezt, ki azt.
Rettegünk, rakosgatunk -
Ki hitte volna,
lepergetni életünk,
mint egy spulnit!

Reméltem, rendezett
kiskertben mívelek költészetet;
mint sufniban a vén, teszek-veszek.

Nem így,
másként alakul,
de ahogy, úgy van jól.
Nem adatnak a hűs nyárvégi esték,
csak a hirtelen, hideglelős öregség.

De úgy fordulok be az ismerős úton,
hogy a megállóig már nem. És tudom -

Vissza Petri György versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.04.26-án, 16:47-kor