Petri György:
Ábránd

Szeretnék klasszikus, lezárt
rendet vinni a pusztulásba;
remény a jóra: már kizárt.
Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.

Sors bona, nihil aliud.
Aki majd csontomat kiássa,
annak üzenem: ide jut
Isten mindegyik képe mása.

S mennyország azért nem lehet,
illetve nem szabad, hogy légyen,
mert a dögletes szeretet
velünk maradna mindenképpen,

visszája sem kell: a pokol
(abban volt-van-lesz némi részem
- deszka nyüszít a láncfűrészen) ---

készületlen s mindenre készen
üldögélek a napsütésben:
jöjjön a megváltó sehol.

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.07.05-én, 15:44-kor