Juhász Gyula:
A szemeim
Sokat könnyeztek e szegény szemek,
Sirattak örömet és életet,
Miket hiába kerestek.
Sokat vakultak e fájó szemek
Bölcs könyvek öreg lapjai felett,
Mikből hiába tanultak.
Sokat tágultak e beteg szemek
A csodák és az örvények felett,
Mikbe szédülni szerettek.
Ma mosolyognak már e vén szemek
Tűnt örömek és tűnt kínok felett,
Miket örökre megáldok!
Ezt a verset eni26 küldte nekünk, 2000.06.03-án, 20:40-kor