József Attila:
A világ megokolt utálata

Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság,
kenyér-anyót veri az alkohol.

Elvonult a szép lélek-magasság
s ifjú apácaszívként haldokol.

Don Quijottként, girhes koronánkon
okos Pansákkal harcolunk s bután.

Nincsen illat sehol a világon:
hullák rothadnak Volgán és Dunán.

Nagy az Ember!!! Hagyjuk karósulni
az eszmét a butaság szőllején.

S mint ki vágy Krisztus-sebébe nyulni,
ugy undorodok magamtúl is én.

Aromaként öleli minden
magába át a gyűlölet-ködöt.

Nagyon utálkozhatott az isten,
hogy ilyen csúnya plánétát köpött.

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.04.19-én, 18:21-kor