József Attila:
A fán a levelek...
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
   s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
Mintha kalitkája
   volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
   egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
   a némaság.

(1934. szeptember)

Vissza József Attila versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset b-e-a küldte nekünk, 2000.05.14-én, 23:30-kor