John Donne:
Jó Reggelt!

Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
Szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
Mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
Szoptuk vidéki örömök tejét?
Így volt, s mindez az öröm árnya csak,
Ha szépet láttam, téged láttalak,
Minden szépségbe már beleálmodtalak.

S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
Kik egymást még félénken nézitek,
És mindenben szerelmetek kering
S egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
Fölfedező új földet látogat,
Más térképen néz új világokat-
Világod én vagyok s világom már te vagy.

Ha összenézünk, hű szívet mutat
Egymás szemében két ábrázatunk!
Nincs éles Észak s elhajló Nyugat-
Jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megúnt:
Ha két szerelem egy, ha a magunk
Szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.

/fordította: Vas István/

Vissza John Donne versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset annabelle küldte nekünk, 2001.11.24-én, 19:37-kor