H.P. Lovecraft:
A Yuggothi Gomba - V-VI.

V. A lámpa



Sziklaüregben lámpára leltünk
Thébai pap sem érthette a jelt,
Mit a barlangfal ijesztőn viselt,
S intette a Földet, melyen élünk.
Nem volt más ott, csak egy mécses bronzból
Belül furcsa olaj nyomaival
Különös, vésett cikornyáival
S halvány jelekkel ősi gazságról.

Negyven század félelme kevés volt;
Óvatlan hoztuk ki zsákmányunkat
A kunyhó, hol vizsgáltuk, sötét volt
Gyufa gyúlt, próbálván ős-olajat
Lobbant. ? Nagy Isten! Őrült pillanat, -
Mit láttunk, attól létünk elapadt.



VI. Sámán ? hegy




A városra nőtt a Hegy hallgatag
A főutat szakadék vágta el
Komoran nézte zöld erdeivel
Az útkanyarban az ó tornyokat.
Két évszázad suttogta mesélve
Mi történt a kihalt hegyoldalon
Szétroncsolt lényre leltek egy napon
S eltűnt egy fiú, s a család reménye.

Egy nap a postás már falut se lelt,
Se házak, se népek nem voltak ott
Aylesbury népe kijött, s figyelt.
Majd a postásnak megmondták legott
Hogy amit látott, az hiteltelen .
A hegytorkolat elnyúlt szélesen?

Ezt a verset Szegedi Sándor küldte nekünk, 2001.10.27-én, 19:14-kor