Dsida Jenő:
A kiábrándulás rímei
Ajkamon hűvös a lehellet.
Senki mellett
nem szólok már én senki ellen.
Fáj a mellem.
Nem bűvölnek a tarka holmik.
Szemem romlik.
Nem állítnak meg hangos "halló"-k.
Nagyothallok.
Nem bizserget az illat forrón.
Rossz az orrom.
Nem beszélünk már soha ketten.
Berekedtem.
A bor, mely korsómban vereslett,
ecetes lett.
Élőre és halottra béke.
Vége. Vége.
Ezt a verset Badarka küldte nekünk, 2001.05.14-én, 21:48-kor