Dsida Jenő:
A kiábrándulás rímei
Ajkamon hűvös a lehellet.
Senki mellett

nem szólok már én senki ellen.
Fáj a mellem.

Nem bűvölnek a tarka holmik.
Szemem romlik.

Nem állítnak meg hangos "halló"-k.
Nagyothallok.

Nem bizserget az illat forrón.
Rossz az orrom.

Nem beszélünk már soha ketten.
Berekedtem.

A bor, mely korsómban vereslett,
ecetes lett.

Élőre és halottra béke.
Vége. Vége.

Vissza Dsida Jenő versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Badarka küldte nekünk, 2001.05.14-én, 21:48-kor