Weiner Sennyey Tibor:
gyűrődések

milyen hideg reggelente az ing
magukba hullanak a fények
odakint

milyen gyenge a remegés
fázni és enni is valamit
kevés

az alámgyűrt véres lepedő
pár gyötrődés mi(n) t itthagyott
szertő

megfáradt füst porhüvelye
az üres test üvegek és
penge

minden csupa nyom
minden csak hely és rés
nyugalom

minden múlt feltörés
késhegy villan a jövő
kezén

Vissza Weiner Sennyey Tibor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset DRÓT küldte nekünk, 2000.10.14-én, 12:52-kor