Veronna Clarus:
Magánysorok

Haldoklásom ne lássátok,
Borítsátok rám a sötétség fényét!
Oly messze vagyok, minden túl emberi,
Csak egy pillanatot az egész földi létért!

Halandó Isten-féle vagyok,
Vérétől csapzott, kétségbeesett,
Sivatagom kútja; kéjes szomorúság,
Csak távoli remegés a horizont felett.

Vissza Veronna Clarus versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Veronna Clarus küldte nekünk, 2001.08.07-én, 20:41-kor