Varga Gergely:
Ady Endréről
Forgatag. Egy nagy kő.
Fehér szerető.
Hosszú levelű virágok,
egy mellszobor.
Egy kép. Fekete a padló.
Táblán írás: akarat.
Fehérben jár, de fekete.
Surran. Nesztelen.
Villanások, ismeretlen
emberek; nyikorgás.
Egy halott ember
lelke, szobra itt.
Megemlékezés,
ha jól esik kiabálj, suttogj!
Maradjon meg az emlék;
ne felejtsük el Ady Endrét.
2000. november 10. (Lábjegyzetek)
Ezt a verset Igen küldte nekünk, 2000.11.15-én, 21:09-kor