Tukán:
A Nap és a Hold
Felszáll a Nap az égre,
És fényköntösében ballag,
Bús szikrát vet a földre,
Szívében nincs kedv, se harag.
A látóhatár szélén
Az alkony újra eléri.
Eltűnik halvány egén:
Sóhaja sötétre festi.
S ha megszűnnek e fények,
Ím jő a csillagok őre,
Millió gyémántszemnek
Éjben fénylő királynője.
De épp hogy pislákolnak
A hű csillagok körötte,
Ha búfellegek szállnak
Könnyáztatta, kék szemére.
Oly soká és oly távol
Csak a vágy marad szüntelen,
Szerelmük némán lángol:
Így lesz beteljesületlen
Ezt a verset Tukán küldte nekünk, 2001.10.18-án, 15:57-kor