Tukán:
A Nap és a Hold

Felszáll a Nap az égre,
És fényköntösében ballag,
Bús szikrát vet a földre,
Szívében nincs kedv, se harag.

A látóhatár szélén
Az alkony újra eléri.
Eltűnik halvány egén:
Sóhaja sötétre festi.

S ha megszűnnek e fények,
Ím jő a csillagok őre,
Millió gyémántszemnek
Éjben fénylő királynője.

De épp hogy pislákolnak
A hű csillagok körötte,
Ha búfellegek szállnak
Könnyáztatta, kék szemére.

Oly soká és oly távol
Csak a vágy marad szüntelen,
Szerelmük némán lángol:
Így lesz beteljesületlen

Ezt a verset Tukán küldte nekünk, 2001.10.18-án, 15:57-kor