szintén én lennék:
Bárcsak...

Ha enyém lehetne egyetlen éjjele,
S vele összes szeretete,
Akkor olyan boldog lennék,
Hogy tán bele is halnék.

De nme bánnám a halálom,
Mert teljesülne az az álmom,
Hogy mosolyogva halljak meg,
Annak karjában, ki szeret.

Ki úgy szeret, mint Obelix a hasát,
S hozzám bújik, hogy elmesélje baját.
Ki oly' szép, akár a napsugár,
Mi a hajnali ködfelhőn tör át.

De nem jön el, tudom soha,
Mert mint minden nő, Ő is ostoba.

Vak, és nem lát meg engem,
Nem veszi észre szerelmem.
Nem tudja mit érzek, ha nincs velem.
Nem tudja, mennyire szenvedem.

Vissza szintén én lennék versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Biri_boy küldte nekünk, 2002.02.19-én, 15:59-kor