Székács László:
Nyári zápor

Vad torony-felhők símulnak
A horizonthoz, sötéten,
Vidor gyászfátyol keringi
Körül testüket,
Villám-méhükből csapkodva
Záporoz könnyük,
Nektárt szülő könnyek
A szikkadt földnek,
Zúduló, vad viharfelhők,
Fátyollá szőtt feketeség,
Hófehér tornyaiból zuhog,
S felszakadó résein
Könnyét forrón epesztő
Napsugarakat fogan,
A száguldó szilaj-felhők hasa
Egyre-másra a földre olvad,
S közben áttörve, mindent söpörve
Lángnyelvű napfüggöny
Robog fénylőn fel a zenitre,
Hogy a záport újra szivárvánnyá öntse

Vissza Székács László versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Székács László küldte nekünk, 2002.06.01-én, 20:16-kor