Székács László:
De tudjuk

Talán nem mondtuk mindig, eddig,
Talán nem írtuk le, hogy meddig,
Meddig fog gondolatunk összesimulni,
Meddig fog lelkünk egybe fonódni,
Egybe, mit nem szaggat már csipkebokor,
Mert már tudjuk, nemcsak olykor,
Nemcsak, hanem mindig, s pirulva,
Mint először, izgulva és mindig újra,
Pitypangos és pipacsos rétekre futva,
Szállva, lelkendezve, elmerengve, s tudtuk,
Tudtuk, ha nem is mondtuk, tudtuk,
Szeretjük egymást, most, s mindörökre,
Összeforrtunk, egybe, az örök végtelenbe

Vissza Székács László versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Székács László küldte nekünk, 2002.06.12-én, 22:33-kor