Székács László:
Álomterünk
Gyakran vannak izzadt pillanatok,
Mikor álmunkból indulva siklunk valahova,
Szín-fény tölcsérekben szlalomozva,
Felbukkanva, puhán átszakítva a tereket,
S hipp-hopp, itt a hely, ott a hely, a valahol

De közben szédül a tér, csapkodnak falai,
Megnyílik, bezárul, villanva feltárul,
Transzformálja tudatunk, kicsavarja,
Alánk siklik az idő is, tán görbül is.
Álom dimenziók? Az idő térré tágul?

Vetületünket terítve a pillanatra,
Egyszerre, s egymásba folyik mindenünk,
Új és új álmaink, tereink,
Fel-felvillanó életünk,
Pillanattá olvadó emlékeink

Kiléptünk álmunkból, láttuk.
De mikor? Hol? Miért?
Ha keressük magunkat, valamikor,
Csak álmainkba csusszanjunk vissza,
Vissza, s ott mindig megvagyunk

Vissza Székács László versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Székács László küldte nekünk, 2002.05.25-én, 22:42-kor