Szabó Andrea:
A FELKELŐ NAP ELSŐ SUGARA
Most kel fel a nap,
Álmos fénye árad e zord világra,
A kék eget beragyogja,
Álmos szemembe egy könnycsppet csal,
Ez a könnycsepp az emlékezés könnycseppje,
Mint kristálytiszta gyöngy arcomon lefolyva,
Szívem mélyéből a szép emlékeket kicsalja,
S akkor a felkelő nap sugarában megpillantom arcodat.
Szívem akkor elönti az emlékezés mámora,
S míg arcomon a könnycsepp legördül,
Szemem elé millió emlék kerül.
Felidézem két szemed zöld tükrét,
Bőröd selymét.
Nekem csak ez maradt, az emlékezés,
S az életben egyetlen társam,
A felkelő napnak első sugára.
S e sugárt lelkembe helyezem,
Mert nincs két egyforma napkelte.
Mindig születik valami új e világra,
Ha más nem is:
A felkelő napnak első sugára!

Vissza Szabó Andrea versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Szabó Andrea küldte nekünk, 2002.08.23-án, 17:38-kor