Rottem Longley:
Angyal

Egy ismerős mosoly emléke köszön
Az arc melynél szebb sincs a Földön
Nincsenek szárnyai, nem halhatatlan
Mégis Ő az, a Földre szállt Angyal

Bőrének illata édesebb a méznél
Létezik-e puhább az angyali kéznél?
Aki belenéz a szemébe elvész benne
Ajkát ki csókólja belép a mennybe

Én láttam e szemeket, csókóltam e szájat
Ez az érzés örökké élteti a vágyat
De az Ő szíve másért dobog tudom
Nem vagyok más, csak egy emlék a falon

Kis keze életet ad a hangoknak
Dallamait az égben írják a halottak
A szentek kottázzák fent az énekét
Kiválasztott az, kihez köti életét

Szerelmének fénylő sugarában
Nem fürödhetnek csak páran
Ha kicsi szíve áhítozik érte
Az egész természet sír véle

Messze van kit Ő szeret
S tán mégis nagyon közel
Érte áthidalja a teret
Tán a boldogság jövel

De ha mégis fájdalom hasítja lelkét
Barátainak mindig foghatja a kezét
Vállukon folyhat könnye szüntelen
Hisz nem szenvedhet sokat aki bűntelen

Ezt a verset Rottem Longley küldte nekünk, 2001.10.18-án, 23:06-kor