proff:
A XXI. század költői

Látjátok-e saját szemetekkel is
Felebarátaim, hogy mik vagyunk?
Bizony mondom néktek költők vagyunk!

Mikor ezt kimondtuk sok dolgot feladtunk
A hős elődöktől egy szent lantot kaptunk
Mára már a lant pompás karcsú testét
A nyáltenger maszlaga tördelte szét

Kétszáz éve még hittek a szónak
És erény volt lenni jónak
Érdektelenségbe fullatt minden
A kor emberének a cukormáz az Isten

A hamis proféták maguk az emberek
Csukott szemmel járó naiv gyermekek
Észre sem veszik az élet igazi boldogságát
És hirdetik a szabad akarat mindenhatóságát

Haldoklik a költészet, éppúgy, az emberek
Kényes táncot járó szilaj fellegek
Testük mozog még, lelkük már halott
A szívükben irigység, fejükben pénz forog

Mi csak fogjuk a tollat és írjuk a szókat
A szennyes világból szürjük ki a jókat
A versekért mi sosem kértünk egyebet
Csak hogy a múzsa tetteink csókkal fizesse meg

Fogjuk meg a lantot meg van már ragasztva
A modernkor ellen fel lett hangolva
Hangos szóval hirdessük a szeretet himnuszát
Döntsük le végleg a galádság ködfalát.

Ezt a verset proff küldte nekünk, 2001.06.28-án, 10:31-kor