Nextman:
Holnap

Távoli szárnysuhogás tépi a csendet
Lépteid alatt a föld nekem rengett
Én is bár tudnék az égig szállni
angyallá, szellemmé, semmivé válni

Koromba égett a tegnap nappala
Szenved a magányba roskadt iskola
A hajnal, a holnap jön egyre közelebb
Én fázok és bújok, remegve reszketek

Miért nincs egy perc az örök körforgásban
Miért nem láttam sosem magam valaki másban
A függöny ablakomon hullámokat kavar
Én hullámzok benne amerre ő akar
Nincsen a fagyott jeges viharvilágban
Egy fecni egy árnyék ami engem eltakar

Lépcsőházban fülembe suttogott az éjszaka
Szobámban fülembe duruzsol gépeink zaja
Székembe ezer kötéllel köt gúzsba a lét
Süppedek bele mert nincs hova mehetnék

Égő szemembe párát szül a szív
Csaló vágyak, álmok szerelmek szava hív
Erőtlenül a linóleumon kenődök el
Felhőkön túl az égig senki sincs ki felemel

Minden kóbor óhajjal újra felolvadok
Minden foszló sóhajjal új alakba fagyok
A messzi ég meg nem unja kínomat
Hangja nem szűnik egyre csak hívogat
És én már nem akarok újabb holnapot
A fényben újra látni tükörben arcomat

12.12

Vissza Nextman versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Nextman küldte nekünk, 2001.12.12-én, 00:31-kor