Nextman:
Hajnal felé

Minden nap mélyebbről tör fel a fájdalom
Minden nap mélyebben, még jobban fáj dalom
Magamból magamnak gyullad a szánalom
Míg múló perceim görcsösen számolom
Súlya a földre a porba a sárba nyom
Míg Atlaszként tartom az eget a vállamon
Kirepedt cserepesedett megfakult szájamon
Megremeg s kibuggyan kilibben bánatom
Bénultan, dermedten a holnapot várhatom,
A jövőm, a jövő óóh csak egy rágalom.

Mire vár a hajnal a sötétszürke égen
Mire vár a csepp az alvó téli réten
Mire vár a csend a Hold túloldalán
Mire vár az űrben a kósza fénysugár

A Halál köztünk régen
feketén-fehéren
lekódolták létem
A vonal megszakadt
Nem látom arcodat
Pár sorba elfértem
a papír üresen maradt

Kint kúsznak a hangok a romok árnya alatt
Lámpák fényköre megbontja a falat
A torony az esés szélén botladoz
Recseg rajta a sosevolt vakolat
A reggel majd hoz nekünk újabb harcokat

Ezt a verset Nextman küldte nekünk, 2001.11.29-én, 00:44-kor