Nextman:
Égi rokonaim

Sötét dermedt néma fák
Támasztják az éjszakát
Őrzik jeges lehelletét
A halálszagú zúzmarát
a levéltelen tél jelét.
.
(Temetésen láttam
a koszorúvirágban
a sok sötét kabát
húzta a halál szagát,
Én értetlenül álltam.)
.
Odakint az éjjel
átható hűvös széllel
söpri le útjaink
robbanó csillagfénnyel
álmokba andalít
.
Ragyogó csillagok
Rokonotok vagyok
Én érzem lelketek
Talán meg is halok
Mire meglátjátok fényemet
.
Túl messze vagyok
Perceim évszázadok
A méterek fényévek
A magányba elszáradok
A szárazságba szétégek.
.
Felhők mögött most a hold
Kialudt végleg az égbolt
Besötétedett teljesen
Az izzó a foglalatba pihen
Álmom talán igaz se volt
Rossz érzés csupán szívemen
.
Remélem a rémálom
Reggelre szétoszlik
Ha ablakom kitárom
Minden bús árnyékom
A fényben szertefoszlik.

Vissza Nextman versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Nextman küldte nekünk, 2001.11.29-én, 00:54-kor