Meleg Gyöngyi:
Árnyékomnak
Memmozdult.

Halvány fény
ugrott szét
hirtelen,
kibontotta mosolyát
egy reggelen.

Talpát csiklandozta
az első harangszó,
s behunyt szemmel
oldalára fordulva szólt:
Most menj el.
Enyém ez a reggel,
s te nem hiányzol.

Szótlanul keltem fel,
s néma meztelenségem
foltot hagyott ágyon-falon.

Megmozdult.

Bársonybőrét beszívta a paplan,
oly gyönyörű volt,
de nem éreztem fájdalmat.
S utoljára kék szemébe
égettem árnyékomat.

Vissza Meleg Gyöngyi versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Meleg Gyöngyi küldte nekünk, 2000.08.18-án, 22:43-kor