Melchi:
A Tejföl hajúTitán

Mikor még csak képen
láttam átlagos sőt még
csúf is volt.

S mikor élőben láttam
a tejföl hajú titánt,
mintha csak rásütött volna

a Nap. Mosolyától kiderült az ég
gyönyörű kéket öltött e
gesztus láttán, s a

felhők búsan úsztak el.
Hangjára figyelt a zajos
uszoda s még a

legpimaszabb légy is abba
hagyta a zümmögést hogy
kedves hangját verjék vissza a

falak. Tejföl haja arannyá változott
az őszi napsütésben. Barna
szemei csokiként öntik el

szívem kicsiny kapuját. Tejföl
hajú titán nézz rám had
érezzem csoki szemed

lágy és forró simogatását.
Ölelj át te erős titán
rejts el karjaiddal

a világ elől. Befészkelődnék
két karod közé mint egy
kisveréb a biztonságos

fészekbe és nyugod lennék.
Kétkarod csendben takar majd
el mint hó a téli

tájat s pihennék közte.
S ábrándjaimból, édesálmaimból
sípszó ébreszt fel.

Több Titán csapat egymásközötti
harcának sípszava volt ez.
S mire körülnézek a tejföl hajú

titán már eltünt, s az ég is
sötét lett. S még pityergőre
is fogja a búcsú nélküli távozást.

Ezt a verset Melchi küldte nekünk, 2001.10.08-án, 16:47-kor