Medve Zsolt:
ÁLOM

Álmodom;
Alszok, felébredek.
Egy furcsa helyen, meyet bizton állíthatom: még nem láttam.
Soha.

Mégis ismerős.
Utcáit, kereszteződéseit úgy ismerem,
Mintha mindennap itt járnék.
Bizton tudom: itt el, soha nem tévednék.

Félelmetes hely ez.
Egyhangú szürkeség, rideg, nyirkos nedvesség.
Baljós árnyak, sötét felhők.
Köd mindenütt.

Én mégis nyugodt vagyok.
Nem félek,
Mert tudom:
Itt már semmi baj nem érhet.

Ismerős arcokat látok,
Melyeket már rég nem láttam,
És szent hittel hittem, hogy nem is látom őket viszont,
Csak a halálban.

De most mind itt vannak,
És boldogok, hogy látnak.
Én is boldog vagyok,
Mert ők boldogok.

Ajkuk szótlan.
Mégis értem mit mondanak;
Marasztalnak, de nekem mennem kell,
Mert mindjárt el jő a reggel.

Nem fáj a búcsú, mint máskor,
Mert tudom: ők mindig itt lesznek,
És egyszer én is visszatérek.
Végleg.

Szól a vekker.
Felébredek.
Egy olyan helyen, melyet mindennap látok.
Mégis ismeretlen.

Utcáit, kerszteződéseit nem ismerem.
Pedig mindennap itt járok.
Most félek, hogy eltévedek,
És helyes utat nem találok.

Budapest, 2001. November

Ezt a verset Medve Zsolt (Jeep C. King) küldte nekünk, 2002.11.08-án, 14:40-kor