Lényegtelen:
A látszat csal

Látom benned a változást
Csak változnál máshogy már
Mert nem látok beléd
Nem merem lerakni
A választ eléd

Mert a látszat csal
A világ füle süket
Semmit sem hall
S nem érez irántad semmit.
Keresed a kibúvókat
Nem teszek érted, csak ennyit,
hogy meghallgatom bánatod
Nem leszek a te állatod

S a világ baja majd
Elsodor magával;
Megállíthatatlan ár
Partra húzott szagával
Egy alak;
Csak külsőre volt olyan, mint te
A látszat csal!
Érzéseid valaki magával vitte,
Talán az árban ott az a hal.

Hátt itt vagyok
A világ csendjén hallgatok;
Vérem már megalvadt
Elfolyt szavaimon,
Vérző ajkaimon
Karom figyel fel egy zajra!
Mit én akarok
Senki sem hallja;

Szomorú irigylésre méltó,
Annak ki bűnös,
S az életre nem méltó
S mégis jobban él mint én
Nem szenved apróságokon
S úgy látom, te szintén
Szenvedsz velem.
Én érted vérzem el
S a te bajod másnak terem,
Nem kívánt célom, nem érem el.

A látszat csal!!!!

Hát nem elég
Miért csalsz még te is
Beszélj tisztán felém,
Lehetnél ennél sokkal szebb is

S én is csalok
Te nem is tudsz róla
Csak egy cseppnyi marok;
Újperceimmel lezárva
Perceim múlnak, maradok
Árva

Órák telnek el
Elhalkul a dal
S szomorú, de mindenki
És a látszat is csal!

/2002. 02. 17. /

Ezt a verset Lényegtelen küldte nekünk, 2002.06.07-én, 23:10-kor