Keri:
A vihar hangja

Angyal szállt le hozzánk,
Átélni jött egy éjszakát.
Egy forró nyári napon,
Mikor tengerkék volt az égbolt.

Magával hozta az életet,
Az életfontosságú vizet,
Melyre már mindenki várt,
Százegy napon át.

Szomjas emberek ezrei,
Kiknek a világot jelenti,
Az eső, mely ránk zúdult,
Amire minden láb megmozdult.

A csodára kíváncsi szemek,
Mosolygó tekintetek.
Az eső, mely helyettünk sír,
Felvállalva emberek hibáit.

Hetekig tartó zápor,
És egy ellenséges tábor.
A két fél örök harcban él,
Közben a vihar hangja zenél.

Ezt a verset Keri küldte nekünk, 2002.07.14-én, 11:29-kor