Jyll:
A halott kedveshez

Volt idő,
Hogy színeket festettél az égre,
S örvényt vad vizek mélyére.
Volt idő,
Hogy fényben álltál,
S tükreként minden jónak,
Védője lettél a távolba indulónak.

Volt idő,
Hogy éltél,
Szemeid tüzében ma is elégnék.
De mint a messzi útról érkező,
Én is fakónak látom most a völgyet,
Ahová megvívva harcom:
Érted hiába jöttem.

S míg halotti tort ül sírod felett a Hold,
lelkem az éjszakában veled haldokol.

Ezt a verset Jyll küldte nekünk, 2000.06.22-én, 08:27-kor