Jávorka Ágnes:
Várakozástalanul

Az ablakon át
tompulva a zajok
zajtalanul, akár a fény
már nem észlelem, mint ki hagyta...

Csúffá csodálva, sebessé símogatva
(emlékek örök őrzője
folyton léha pillanat)
némává nevettem magam.

Miért nyitnám ki ablakom?

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.21-én, 22:58-kor