Jávorka Ágnes:
Várakozás

párnára izzadt illatot
őriz szavak szárnyalása
dallamba hajolva
mit képzelet varázsolt elő
s előtör s zúdul zuhogva
s egy mély völgy sötétjébe nézve
hol csak egyedül elmerülve
enged eszmélni
mit tovalökött idegen múlt
s egy határkő min állva
gondolat bomlasztja
bénaság béklyóját
az idő elporlasztja ezt is
s én újra a földön
a semmibe tűnik hol jártam
hol holnapi halált hordoz a vágy
félelemmé fájdult várakozás

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.29-én, 22:07-kor