Jávorka Ágnes:
Vagy mégis?

A köd kintről kúszva
s én fáradva, hogy nevet adjak
a pillanatnak
mikor szenvedély szült szörnyeket
ember mivoltot feledve.

S már nem fontos, hogy ki
és hol és mikor és mi
csak az összekavarodás
az értelemvesztés
az újra miért.

S ki nem volt, csak jött
félszavait nyelvén a falak
mit hallani véltem
most halálát hagytam
elköszönetlenül.

Hát leülök csendesen
a gondolat mellé
már nem keresve felmentést
tudva, nem gyávaság elfutni
- képtelenség.

Így csak az idő, ahogy múlása
jótevőn betakar
észrevétlen érzékhiány.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.29-én, 22:11-kor