Jávorka Ágnes:
Utolsó este egy kórházi ágyon

Oszlop mögé bújva figyelem
gondtalan mosolyt táncoló
magam mindenkinek
káprázzatok vagy botránkozzatok
így lészek láthatatlan
ó, borzalom, s a testem
mit sejtjeire szettek szét
virulva repked
kis kórtermi tünemény
egy pillanat játék, mire
lehet emlékezni, ki akar
míg nem viselhetem
hogy a sok közül csak egy, itt
ki arctalan az már képtelen is
és ismét csak a fehér falak
pedig
én itt sem voltam.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.21-én, 22:38-kor