Jávorka Ágnes:
Téli reggel

Puha érzelem érintések
szerelmes téli reggelen
csodák csengésével
zord bilincs ölelő karod
mi szép, miért zokog?

Hát ki a fagyba
tűrt nyugalommal
s a hó alatt hajolva
szökik az ablakrésen át
utánam a dermedt vágy.

Belehelt szobát feledve
túl a tájon, mint tátongó tályog
kétség kergette kérdésekkel
makacsul marad a muszáj
s a hideg lassan kúszik ruhám alá.

Már szó szót nem követ
szelíd gondolat a szélben
mikor múltba meredten
létem a kín hasítja ketté
csak az idő karol belém.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.21-én, 22:24-kor