Jávorka Ágnes:
Tavasz előtt
Mozdulatban volt az ígéret.

Decemberre január villant
és elhittem
természetes mosolyod.

Aztán hajnalra hajolva
a vágy ívébe feszült testem
kezed alatt megtört a tér
sóhajom magába szívta az időt
és lüktetett a még
nyomunkat vésve
párnáimba.

És most február égeti napjaink
és csak állok
nézem a szemedbe ült szenvedést.

Por lepte lendületem.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.06-án, 22:12-kor