Jávorka Ágnes:
Szigetköz VI.

Felettünk a lét, mikor szeretnénk
azt, mit sokan mások tártak,
mégis zártak egy fáradt
mozdulatot magukba,
hogy tudjam, merre kanyarog utam.
S akkor a feledés folyvást fúl bele
a végtelen időbe, így őrizve
valakit, kit elképzel,
kit élettel telít a jövő, mely jő,
s nevel egy előkelő idejövő
zuhanásban utazó utót.
De én maradok, bárhol is talál rám
a múlt, mely hiába dúlt,
kérdezvén: mi az,
mit úgy nevezünk: túl...

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.09.16-án, 14:22-kor