Jávorka Ágnes:
Szigetköz II.

Van, mikor tovább szól a szó,
hogy legyen jó, mikor
ülünk, s bennünk egy tűrt
nyugalom mutat utat,
pedig nincs itt, csak ha kutat
a mély, s a végén még
egy csendes kép.
S akkor elhallgatok,
felejtve a napot,
mely csak adott,
mikor én észre sem vettem
csak tettem, mit tőlem
elvárt ez a nyár.
Hát beleteszem a szót
az emlékemnek mondott helyre
s többet nem kérdezek.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.08.15-én, 20:42-kor