Jávorka Ágnes:
Szeptember

Mintha minden széthullott volna
ezen a békés esten, mikor
a nyugalom talált rám utamon?
Megkésett méla melankólia.

Futnék bele bánatomba,
de féltett szavaim elhaló
foszlányai bénítják tagjaim?
Eggyel több zajba fúlt nyár.

Két kezem ölemet ölő
sima remegése fagyasztja
s öregíti mosolyom árnyait...
A nap nem melegít rám.

Várakozom, mi más lehetne
a rámváró valóság széppé
képzett holnapélménye?
Fázósan jönnek a csillagok.

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.10.03-án, 12:42-kor