Jávorka Ágnes:
Sűrítő idő

Azt mondod, oly egyszerű vagyok,
a világot megoldom csókommal,
egy másfél perces orgazmus
feledteti minden kínomat,
s könnyeim, mintha sosem lettek
volna, csak mosolygok boldogan.
Pedig csak védekezem, ezért
vétkezem veled szüntelen.

Míg kezed keresi testem hajlásait,
lopott óráink hullámaiban
túlárad a lét felettünk, mit is
tehetnék, a testiségbe
vonom rejtett magányom,
s vágyaim redukálom lábad közé,
hogy érezzem, élek, nemhiába
lett létem, s nem gondolkodom,
csak hagyom, hogy végre
megigézzenek, s ez most
te vagy, hát használj, gyönyörre,
sóhajra, pillanathitre, s bonts
pezsgőt, mert ki legyőz egy
fehérmájú cédát, annak
jutalom jár.

De éjfél múltán félve nézem az órát,
s remegve hallom a gyűlöletes szót:
mennem kell. Tudom, mondom, hisz
asszonyod álmatlan forog
régvolt nászágyatokon,
s a redőny résein át nézem, ahogy
beülsz autódba, s utána már csak
a keréknyomokat a hóban?

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2002.04.02-án, 23:49-kor