Jávorka Ágnes:
Mikor megünnepeltük a nőnapot

Azon az estén karcsú voltam, nőnek öltöztem,
pilláim bájosan rezegtek, élveztük mindketten,
könnyű volt, hisz csak játszottuk a szerelmet,
a fenekem enyhén ringott, mikor
a mosdóba távoztam, és tudtam,
hogy ezt élvezed, elveszel a látványban,
lépteim szexusa lázasan lázadt,
igen, gondolatban utánam jöttél,
benyúltál folyton szétnyíló lábaim közé,
és eltűntél bennem, és tudtad,
hogy én is erre gondolok, újra és újra,
mégis maradtunk még, mert szítani kell a vágyat,
nemcsak úgy egyszerűen ledönteni egy ágyra,
hát szemeink csillagokat szórtak szerteszét,
és burkot vontunk izzásukból magunk köré,
de nem számoltam a tequilákat,
s te sem azzal, hogyha iszom,
hiába az igéző külső, kijön belőlem a macsó
és jól megmondom a frankót,
nehogymár azt hidd, hogy nem tudom,
te is csak egy sármos pasi vagy, nem több,
pedig csak bosszant,
hogy egyre inkább hozzád kötődöm,
majd kitámogattál a kocsma zajából,
aztán elmesélted másnap,
milyen mélyek voltak csókjaim a hálószobában.
Azért szép este volt, olyan rosszabb időkre eltehető,
mikor nincs már más, csak a szürke felhők?

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2002.04.02-án, 23:52-kor