Jávorka Ágnes:
Majd mélyen
Tovabillent idő,
és én nem tudom merre
keressem.

A szél sem fúj be.

Olyan mintha csend lenne,
nyugalom lenne, béke lenne,
megnyugvás lenne.

Egy érzékkéj éjen.

Pedig szakad a föld lábaim alatt,
ketté válásom valósága
vonz magába.

Nem nyughatom.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.06.11-én, 11:39-kor