Jávorka Ágnes:
Leselkedő holnap

Tudom, egyszer néma csend lesz
megint.

Csak az ablakréseken
bezúgó szél fog keringeni
először lassan, komótosan
bekúszva takaróm alá lopva
majd tombolni fog és süvölt
és sírva dermeszti holttá az időt
hogy minden, mi lehetett volna
tébolyodjon össze egy pillanatban
mint mikor félmondatok mocsarában gázolva
- hol a liliom szeplői ragadnak arcomra -
a fröcsögő sártól gyáván nyüszítve
már hiába vonszolnám magam előre
hogy tűnt mozdulatok mámorában
hasadjak bele görcsösen a mába
mert úgysem segít, min nem lehet:
arcodon ráncaid számát felednem.

Hát kilépek ajtómon egy napos reggelen
leülök egy fa alá észrevétlen
és megvárom csendesen
míg beesteledik.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.21-én, 22:20-kor