Jávorka Ágnes:
Júniusi vendég

Véletlen nézett be ablakomon
és maradt
némán símogatva le arcomról
pezsgőt bontott és mosolygott
hosszú szótlan gondolatban.

És én csak néztem:
szemében csillogott a nyár
múltba feledt vágyaim
ki kér és ad és a mi minden
hogy van.

S mikor csendesen elment
kicsit pihentem még
majd lemostam testem és
fehér ruhát húztam.

Kint lassan fújni kezdett a szél.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.06-án, 23:12-kor