Jávorka Ágnes:
Háromfelé szakadtan

Egyhez köt a fájdalom.
Mintha fátyol lengne
halódása előtt, homályos
arcéle széppé válik,
zöld szeme lyukat éget
éveinkbe, s elrévedve nézem
zongoraművész kezét,
mely el nem ér.
Lassan továbbmegyek.

Egyhez köt a szenvedély.
Karjaiban ívet rajzol testem,
apró csillagok zuhanásai közben
illatozom, s borítom be
a lágy harmóniát, melyet
felkorbácsol a mámor,
a pillanatrögzítő idő,
mely sokszor oly távol
engedi képzeletem.
Egy madár mindig felreppen, mikor elmegy.

Egyhez köt a mindenség.
A szavak már kimondattak,
a tettek már elkövettettek,
az érzések már evidenciák,
mégis iszom minden pillanatát,
s nem is bánom, hisz
lehetetlen lenne egyedül,
s így menthetetlenül végzem.
Zuhanok a mélybe.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2002.04.18-án, 00:39-kor