Jávorka Ágnes:
Hallgatom a csendet

Hallgatom a csendet
mellkas préselő
becsorduló könnyek
hiába
szélszülött magányban
apró, száraz ráncaimon nem segít

És látod?
szerteszét gurulnak a percek
törékeny üveggolyók
színüket váltva
tarka forgatag
beleszédül fejem
kései elkopott kábulat.

Lassan eggyé válunk
én és a semmi percek
néma átváltozás
nem is érzem
felhők szürkéjében
halvány álomkezdet
lélekvágyó órákban
csak a testem keresd.

S most bocsánat
hisz ezt sem adhatom
ott gurulok mögötted
kis véres golyó
elrabolt időd festette vörösre
Hát rúgj bele
hadd repüljön messzire
S vékony csíkot hagyva maga után
temet magába a világ.

Pécs, 1990. május 21.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.01.10-én, 00:22-kor