Jávorka Ágnes:
Fohász

Már csak ki
nagyon ki a réseken át
szökő képzet szabadulás.
Nem tudni
mi ellen, s mi mellett
csak feljebb a térben szét
keringve mint bennünk a vér
Végül a csend
hol le lehet hajolni
csókra nem csábít kín
a lassulás mindent beborít.
És jön
nyugalmas végtelen
várok
egyszerű léttelen.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.06-án, 22:41-kor