Jávorka Ágnes:
Festés után

Kopár út barázdás
billegető magányán
kút fölé hajolva
kérdéseim ölelnek át
elparázslott a vidám világ
gyertya után kutatok
matatva csak már.
Kezemből kicsúszott ecsetem
ecseteli létem, ő az
ki tud valamit
csak hallgat, nem kéredez.
S én? üvölt bennem
a halott múlt
elfordítom arcom.
Nem lihegem túl.
Arany mintákat festettem
szekrényemre, ragyogjon
helyettem:
szép is az élet...

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.01.28-án, 12:53-kor