Jávorka Ágnes:
Egy lazúr liaison végén

Éji fák szánják léptünk,
ha lehetne, hullna könnyük
is, velük csorogna a tegnap,
lassan kavarogna a száraz
levelek illata egyre messzebb,
sodorva szerte az emlékeket.
Miért nem arról sír a liliom,
a szél hová kergeti a bánatot?
Látod? Én egyre csak fázom.
Mégis mosolyt mos rám most
a fagyott szó, alkuszom magamra,
majd csendesen ellebegek amarra.
Csak egy esőcsepp csillan még,
véletlen ittmaradt maradék.
És az ég egyre sötétebb. Nézd!
Csillagok táncolnak körém.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2002.05.03-án, 15:25-kor