Jávorka Ágnes:
Csertői boldogság

Néhai szavak képei merevítik lépteim
s egy avatott féreg mérge hallgatag szétfeszít
illant időt idézve néz ide éjjelem
feledett félelmek kéretlen bérence.

De a kis piros alma álma méla tájvágyban
összeszorulva áll, mint ki márványba
vésett öröklétről hirnököl rendületlenül
bár csalfa csendben felül homály terül.

S ki kiváncsian jőne, hogy nézze nő-e ki nő
messze torpanva gyorsan kerül és akiről
hitt volna bármit, semmivé válik
így létem porhullajtó ajtóm mögött málik.

Miért is próbálnám, parány varázs már
ürült gondolatom örül magányán
tóbafult csillagok örvénye törvényem
fű között nőtt tündökletes döglésem.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.06-án, 22:06-kor